2016. augusztus 29., hétfő

KMCS3 1. fejezet - Fratrum inter irae sunt acerbissimae

Üdv Olvasók!

Íme a KMCS 3 történetének első fejezete:
Fratrum inter irae sunt acerbissimae
(avagy: Testvérek közötti harag a legkeservesebb)

írta és rendezte: Sarkadi Sándor (Kabaman)
Nagy Péter (Petrow) hősies regénye alapján





Mélységes gyász honolt a Fekete Templomos űrgárdisták szívében, mikor sokra becsült vezetőjük,  Tankréd marshall hosszú és keserves szenvedés után kilehelte a lelkét. Sajnos a Keresztes Hajóhad nagyra becsült orvosai sem tudták megmenteni a végzetétől, melyet egy Sötét Angyal testvértől szenvedett el. Sokak még most sem akarták elhinni, hogy ellenük támadt az Első Légió a Kolmics-bolygó felszínén. Mindenki másképp próbálta feldolgozni a gyászt. Valaki mély meditálásba merült, valaki a keresztes hajó edzőtermeiben hajtotta magát végkimerülésig. De volt, aki aszkéta vezeklésben Önnön ostorozásával kereste a lelki békéjét.

Én, mint Tankréd – vagy ahogy sokan nevezték hirtelen fellángoló, ám sokáig gyilkosan égő dühe miatt: Vérgőzös Tankréd – személyes krónikása, életem legnagyobb feladatomnak érzem, hogy az Istencsászár áldott káptalanházának, a Fekete Templomosok felszentelt harcosainak számára megőrizzem e borzalmas hetek történéseit. (szerk: Petrow csatajelentésének köszönhetően, köszi Petya bá!)





Eme borzalmak akkor kezdődtek, mikor dicső keresztes hadjáratunk vészjelzést kapott a Kolmicson  állomásozó Csontbrigád Astra Militarum erőkről. Az Istencsászár akaratából ügyes asztropatánk nemcsak embertársaink kétségbeesett segítségkérését, de az Ynoba-bolygón a mocskos idegen tauk által elrabolt, felbecsülhetetlen értékű relikvia nyomára is bukkantunk.

Dühös Grosh, a keresztes hadjáratok fővezére endedélyt adott Tankrédnak, hogy két keresztes csapattal és egy erős, páncélozott különítménnyel megkezdje a bolygó invázióját, majd teljes megtisztítását a xeno förtelemtől. Akár a Csontbrigád megmentésével, akár a mártírhaláluk árán…

A leszállás után sikerült megerősíteni az északi helyi erőket, ám olyan ellenség bukkant fel a semmiből, akikre nem számítottak. A Sötét Angyalok sejtelmes és titokba burkolozó két különítménye landolt a vonalaik mögött, és mielőtt egyetlen bolter elsülhetett volna, irgalmatlan erejű bombázás vette kezdetét a falakon.

A Fekete Templomosok és gépesített Astra Militarum szövetségeseik nem tétlenkedtek, és csatarendbe álltak. Az oroszlános űrgárdistáknak egy szénfeket acélfallal kellett szembenézniük. Az ellenség bal szárnyán kettő Razorback, egy Manticore, egy lépegető Sentinel várta, hogy elsüsse halálos fegyvereit. Míg középen egy Command Chimera, Hellhound, Demios Predator várta izgatottan a csatát.

Jobb oldalon pedig nem más, mint Tankréd veterán Vindicator tankparancsnoka, Reginheraht várta az ellenség közeledését, kettő kétéltű Chimera csapatszállítóval. Az ég, látván, hogy ma testvér testvért fog ülni, mintha egy megfáradt Hadisten lenne, elkomorodott, és szemerkélő, erősen savas esőcseppeket kezdett könnyezni a kiszenvedett, terméketlen talajra.

A Dark Angel csapatok is szép számban jelentek meg a baljós napon. A csatatér jobb oldalán egy Combat Squad, kettő Whirlwind, egy halálos Typhoon, és egy Razorbackban utazó könyvtáros várakozott, egy kisebb látszámú taktikai osztaggal. Az egyre erősödő esőben messziről kivehetőek voltak középen és balra egy Predator, egy másdoik Combat Squad és egy Razorwing különítmény sötétzöld alakjai. A felderítők pedig valahol a csatatér melletti, szabad szemmel nem is látható sziklaüregekben bújtak meg. A Razorwing komótos, de annál éberebb felderítő mozgással megindult, és ezzel elkezdődött a véres csata, melyet a Kolmicson még évszázadokig fognak emlegetni.

Az esőfelhőkből dühös meteorként egy droppodban megérkezett Diederick, az ősi harcos, ki dreadnought formában született újjá sok-sok évszázada. A hatalmas becsapódás következtében hatalmas sártenger csapódott fel. Halk szisszenés, majd vakító láng jelezte, hogy Diederick nem vesztette el a fejét a megérkezéskor, és súlyos égési sérüléseket okozott egy Darkshroud vitéznek felszentelt nehéz lángszórójával.

A Fekete Templomosok megkapják a tűzparancsot, és a gyilkos tűzben odavesz a Sötét Angyalok első vezérkara (szerk - First Bloood!). Az angyalok testvérisége a kezdeti kábultságból magához tér, és sikeresen kilyukaszt egy Hellhoundot az ellenség soraiból. Diederich pedig legnagyobb meglepetésére elveszti a kontrollt a harci gép felett egy szintén ősi, de annál gyorsabb Sötétzöld Dreadnought csapásától.
Az eső pedig csak esik tovább, szétmarva a törött páncélokból kikandikáló védtelen hullák bőrét. A mérgező eső kimélyíti a sebeket, melyből gurgulázva tör fel a forró vér, hogy aztán vörös patakokban oltsa a szomjas föld szomját…

A fekete páncélos űrgárdistáik és zord szövetségeseik jobb szárnya megindul előre. A cuppogó földben keservesen sír a Vindicator lánctalpa, mely mögött a kettő chimera közeledik. A chimerából kénytelen-kelletlen kiszállnak a Csontbrigád veteránjai, és az őket követő Razorback járműből a keresztesek is. És hiába a több éves tapasztalat, a verejtékes edzések, a hatalmas tűzerő, mely az angyalok könyvtárosát és a Darkshroud lovagokat sújtja, lepereg, mint egy szélben kallódó gyermekláncfű magjai.

Hatalmas villanás, és a Sötét Angyalok Predator tankja és teljes személyzete helyén csak füstölgő roncs marad. 

Megérkeznek a felderítők a csatatér két széléről, miközben a fémistenek egymást irtják ropogó gépágyúkkal. A veteránok, kik alig látnak a förtelmes mérgező esőben, a Ravenwing áldozatává válik. Szénné égett testük gusztustalan, cuppogó hanggal csapódik a tócsába. Az egyetlen túlélő, az őrmester gyászos tekintettel nézi elhullott csatafivéreit, de megmakacsolja magát, és nem futamodik meg.

Fülsüketítő motorok zaja hallatszik, és a hátul álldogáló templomos tüzérek szembetalálják magukat egy villámgyors, fekete, halált osztogató gépi lovassággal. Ám az Istencsászárnak hála a Predator, Manticore és Razorback trióból csak a Predator személyzete válik eggyé a másvilággal.
Reginheraht, a Vindicator parancsnoka vezényletére megindul a járműve, a mellette álló Chimera támogatásával, míg a Razorback és a Sentinel az árnyakból érkezett felderítőkkel bajlódnak. A Sötét Angyalok vezetője ekkor döbben rá, hogy seregét csapdába ejtették. Dicső Tankréd marshall megenged magának egy félmosolyt, mikor a halál angyalai rájönnek, hogy körbevették őket.

Óh, dicsőséges Istencsászár, miért nem hallgattad meg imáinkat és vetettél véget szenvedéseinknek akkor és ott? Mivel érdemeltük ki azt a büntetést, ami ezután következett? Miért bukott el dicső keresztes hadjáratunk? Talán próbára akartál minket tenni?
A kétségbeesett Sötét Angyal könyvtáros – kit néven többé nem említünk – köpenye elöl elővarázsol valahogyan egy meltabombát. Valószínű, hogy a gonoszság vezette kezét, mikor a fekete Razorback járműre rádobta, és az pokoli fénnyel felrobbantotta Tankréd osztagát. Tankréd ekkor érezte először, hogy a gonosz istenek tréfát űznek vele, és – bár csak egyetlen pillanatra – eszméletét veszti. A morál, akárcsak egy gótikus tükör üveglapja, megreped, és a Csontbrigád életében először halálos félelmet érez, és megfutamodik. Nem jutnak messzire, ha nem a gyilkos eső végez velük, akkor valószínűleg a feletteseik fogják őket nyugalmazni. Örökre.

A véres csatában a harcoló felek nem vették észre, de fejük felett menekülő elda  hajók suhannak el. Az elda hajók, mint kecses hattyúk, elvesznek a távoli szürkületben, melyeket féltestvéreik, a komorita eldák torz, ocsmány cirkálói támogatnak. Ezek szerint az északi elda testvériség elvesztette a bolygót, és menekülőre fogta a dolgot.

 De irányítsuk vissza figyelmünket a talajra, ahol Lion El Johnson serege mintha felülkerekedne az ellenfeleiken. A felderítőik gránátokkal próbálják a sötét templomosok Vindicatorát felrobbantani, de nem sikerül. A csatatér másik végében viszont kollégáik a könyvtárossal – kinek neve legyen örökre átkozott – megsemmisítik  a Razorbackünket, de a robbanás erejétől megfutamodnak.

 A harc heve nem enyhül. Az események felgyorsulnak. Mindent ellep a vérvörös mocsár. A rádióból mást nem hallani, mint egymást püfölő, üvöltöző orkok állatias ordibálását.

Az átkozott könyvtáros felrobbantja a lépegető sentinelt a másik meltabombájával, a keresztes osztag embertelen öldöklést visz végbe a Ravenwing motorosokkal. A Vindicator célzórendszerei súlyosan megsérülnek, és így eltéveszti a Whirlwindet.
 
A vihar, akárcsak a harc, nem akar csillapodni. Fülsüketítő járművek próbálnak versenyt üvöltözni egymással az orkán erejű szélben, és a templomosok próbálják tartani a kijelölt megerősítési pontokat. Ekkor már Tankréd Urunk halálosan fáradt, képtelen harcolni, testét hű bajtársaink szállítják haza. A hatalmas veszteségek és az ítéletidő miatt a harcolók hátrálni kezdenek. A Kolmics legnagyobb Testvér – Testvér elleni csatája így, akárcsak a Csontbrigád teljes legénysége, belefullad a fertőző, vérvörös lápba.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

És a visszavonuláskor a gyilkos eső abbamarad, és Khorne, a Háború Istene elégedett kacajjal dől hátra koponyákból rakott trónusán.

Folyatás következik!
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése