KMCS3 3. fejezet - Accipe quod
tuum, alterique da suum
(Vedd el ami a tied,
és add meg mindenkinek a magáét.)
írta: Kaba és Petrow
A zöldbőrű csürhének
egy teljes hetébe került, de sikeresen megtisztította a Kolmics bolygó teljes
barlangrendszerét a rovarszerű tiranidáktól. Az orkok helyi kapitánya, a
félelmetes és nevezetes Kaptin Badrukk vezette hadjárat a planéta keleti
kontinensén, a Zempürenen sikeresen lezajlott. Már a bolygóra érkezésekor erős
szimpátiát érzett Zagstrakával, a motoros ork hadvezérrel, így egy egészséges
szövetség keretein belül akadály nélkül bekebelezték az egész földrészt. Ám a
nagy testvériességnek hamar vége szakadhat, amikor az osztozkodásra kerül majd
a sor, így kisebb polgárháborús csihipuhinak nézhetett elébe a fosztogatókból
hódítóvá avanzsálódott ork különítmény…
Badrukkot soha nem
rettentette el a gondolat, hogy más, akár erősebb kollégáit is rendre teremtse
szükség esetén. Nem Zagi lenne az első warboss, akinek elkalapálta a fejét. Bár
kevesen maradnak életben hosszú távon Badrukk szabadcsapatában, a fijúk még frissen
emlékeznek azokra a történetekre, mikor Badrukk még pályakezdő hülyegyerekként
rohangált a Rossz Hód klánban. Az amúgy fogakban gazdag és tehetős klán hamar
megirigyelte a pénzügyileg igencsak megerősödő és feltörekvő újonc Badrukkot,
ezért egy erősebb elpicsázás után leghűségesebb követőivel együtt -felmondási
időt nem megvárva- száműzték az ork társadalomból. Ezt egyáltalán nem vette
zokon a fiatal zöldbőrű, ő nem az a fajta pityergős ork volt, akit megrendít az
ilyesmit. Mivel nagyon talpraesett volt, rögvest megalapította a sikeres kis
fosztogatócsapatát, a mára már népszerűvé vált Flash Gitzeket. Sok híres
WAAAGH! hadjáratban kínálták fel szolgálataikat a feltörekvő zöldbőrű
haduraknak, akik örömmel éltek a szolgáltatásaikkal.
Számtalan pletyka
született az évek során erről a pénzügyi kalózzseniről. Sokan állítják (és nem
csak akkor, ha a buksijuknak fegyvert szegeznek), hogy olyan bitang nagy fogkészletet
halmozott fel a harcokból, amit képtelenség egy helyen tartani, ezért a vagyont
lakatlan aszteroidák és kopár, elhagyatott tájakon rejtette el, bazinagy
kincsesládákban. Voltak is kincsvadászok, akik ezeknek a keresésére indultak,
ám ezekre a kalandorokra előbb-utóbb az űrben úgyis lecsapott és felaprította
az iszonyatos „Fekete Fog”, Badrukk személyes Gyilokcirkálója. A kíméletlen bosszú
túlélőinek nem volt esélye továbbadni a kincsek koordinátáit és a térképeket. Hiszen
mindenki tudja, hogy a squigcápák savas gyomrában nehezen terjed a hang…
De menjünk most vissza
a Kolmicsra, pontosan két héttel korábbra, arra a híres napra, mikor az
egyesített ork haderők a tiranidák és a Slaanesh-kultusz helyi erői ellen
mérték össze az erejüket. Telihold volt aznap, ami az ork hiedelemben jó előjelnek
számított, ilyenkor ugyanis maga Gork (vagy Mork) pupilla nélküli szemgolyója
tekintett le vigyázva az orkok népére. Bár itt is akadtak kevesen, akik rossz
előjelnek tekintették „Gork fehír ánuszrózsáját”. Ilyenkor természetesen az
efféle zöldbőrűhöz nem méltó viselkedést tudatmódosítással (csoppával), és
fegyelmezett átneveléssel (szluggával) szempillantás alatt kigyomlálták maguk
közül a civilizáltabb zöldek. Kaptin Badrukk a csata előéjjelén a Flash gitz
komáival az éjszaka közepén a roncsokból összekalapált főhadiszállásán a
térképet nézegette. Hangos horkanások és böfögések közepette közösen felállították
a bombabiztos tervet. Ami ork mértékegységgel teljes mértékben azt jelentette,
hogy „mennek oszt lőnek oszt gyaknak”.
Összeségében a
kapitány zsenialitása kimerült abban, hogy a Flash gitzek meg a Deff Dread viszi
előre a frontot. A boyok a trukkjaikban meg foglalgatják majd a csatatér fontos
pozícióit, és élő pajzsként szolgálják a népszerű „zöld pajzs” hadműveletet.
Eközben majd a szövetséges Nagy Ork vezér, Zagstraka vezír a motoros brigáddal
gyorsan ott terem mindenhol és odacsap, ahogy kell. Minden másra pedig ott vannak
a Looták, akik szintén lövéseikkel elég fenyegetőek tudnak lenni. Csata után
pedig rekord sebességgel előrerongyol az összes Freeboota’, és szemmel
követhetetlen sebességgel mindent zsebre vágnak, amit csak lehet. Erre
mindenkiből feltört a gurgulázó röhögés, amibe egy visító gretchin hangja
vágott bele.
- - Te mitet röhögöl?
Rajtunk röhögöl?! Anyád! – ordította Badrukk, és előadott a fiúk számára egy
gondosan átgondolt és megtervezett bűvésztrükköt, amelynek során varázslatos
véres felhővé robbantotta a Rippájával a rossz időben, rossz helyen viháncoló
zöld grotot.
Másnap a tiranidáknak
és a Slaanesh zajgárdistáknak esélye sem volt a zöld őrjöngők ellen. A csata
szempillanatok alatt lezajlott, a rovarszerű idegenek véres masszává
rongyolódtak szét, a káosz hívői pedig felkötötték a nyúlcipőt, és egészen a Sötét
Hercegig szaladtak vissza a warpba. Az ork motorosok és a kalóz szabadcsapatok
vadállatias üvöltéssel rongyoltak előre. A Kolmics bolygó egész kontinense
beleremegett a lábdobogásukba, még a keleten harcoló Fekete Templomosok és
Sötét Angyalok is megérezték azt az irdatlan mészárlást, amit a tébolyodott zöldbőrűek
okoztak a csatatéren. A harc hevében észre sem vették észre a barbárok, hogy
fejük felett elda és sötét elda karcsú hajók húznak el, menekülve a sorsára
hagyott bolygóról.
Ez volt az a nap, amikor
Zempüren elesett, és jó időre teljes mértékben az orkok kezére került. Mégis ki
az a hatalom, aki meg tudná fékezni őket? Vagy a kitörő ork belviszály
meggyengíti a szövetséget? Vajon sikerül újra visszaállítani a Kolmincs bolygó
békéjét és üzemeit? Addig is vessük szemünket a keleti tartományokra, ahol a Fekete Templomosok próbálják összekaparni erejüket a semmiből érkezett támadásból...
************************************************************************************
A Legio Pelso Kolmicsra tartó csapatszállítói sosem érkeztek meg a bolygó felszínére. Végzetük a planétán dúló csaták okozta káoszban sokáig titok volt, aztán egy roncsvadász alakulat fényt derített a titokra. A Black Templar csapatszállítókkal nem más végzett, mint
Gork 'Ukas Big Mek és az ő Waagh One Skvadran-ja.
Réges régen, egy nem is annyira messzi galaxisban...
Nagyjából M02 környékén egy akkor még jelentéktelen bolygó, azóta rég letűnt kultúrája évtizedeken át sugárzott jeleket az űrbe. Ezek egyike valami kozmikus csoda folytán elég erős maradt, hogy 38000 évnyi űrutazás után elérje az orkok által uralt Genyódózis bolygót. A sors másik fura fintora, hogy épp itt élt Gork 'Ukas Big Mek, aki a fejében lévő implantok (értsd, acélsparhelt és colos rézcső) miatt képes volt érzékelni ezeket a rádiójeleket - valamint az általuk hordozott vizuális és audio információt.
'Ukas meglepő dolgokat látott és hallott egy régi csatáról az űrben. Soha nem képzelte, hogy vadászok és bombázók úgy is kinézhetnek, mint amit a jelek sugároztak neki. Ráadásul ott is egy gonosz, emberek uralta birodalom legyőzésében működtek közre, és az egyik göbzi még egy gigamegabrutál csapágygolyóra szerelt lézerágyút is felrobbantott. A gépeket többnyire 'umik vezették, de Ukas érezte; ezekkel a gépekkel az ő orkjai is simán elboldogulnának. Meggyőződése volt, hogy maga Gork (vagy Mork, tökmindegy) sugalmazta neki ezeket a terveket.
Erőt, energiát és roncs vasat nem kímélve 'Ukas munkához látott. Először egy vadásznak állt neki, amire az akkori szokásoktól eltérően 4 szárnyat és ugyanennyi hajtóművet tett. Ösztönösen érezte, hogy ezeknek a dolgoknak közük van ahhoz, hogy a repülők nem zuhannak le, és hogy bazigyorsan mennek. Szentül meg volt győződve, hogy minél többet rak ezekből a vadászra, annál dögösebb lesz a végtermék.
Az ork hit igazolta a várakozását, a gépezet tényleg felülmúlt minden korábbi Dakkajetet. A rádiójelek ugyan mindenféle ostoba lézert javasoltak neki, de ezek tarthatatlanul csendesek voltak az ő szuperpukkantóihoz képest. A harmadik modell már nemhogy felszállni és repülni tudott, de a próbabevetést is túlélte.
Nem is akármilyen sikerrel. Egy rivális klánnal kerültek harcba, és a vakmerőséggel bőven megáldott' Ukas egy kicsit alacsonyra lőtte be az egyik rárepülését. A lefelé lógó bal szárny minden különösebb körítés nélkül legyakta a Battlewagonja tetején épp lelkesítő beszédet intéző konkurens Naffőnök fejét, ott helyben véget vetve az ütközetnek. A gép innentől az Ax-wing nevet kapta, és azóta is az egyik legsikeresebb modell, ami kikerült 'Ukas műhelyéből.
A kísérleten felbátorodva nekiállt a második vadász-prototípusnak, ami gyönyörű, zöld lézereket lőtt, viszont repülés közben ványadt, sivító hangot adott, ami igen hülyén vette ki magát a dübörgő ork sugárhajtóművek bömbölése mellett. Így 'Ukas szólt a pilótának, hogy húzza össze magát a gömb alakú fülkében, majd a hely bő háromnegyedét (és a pilóta maradék túlélési esélyét) feláldozva két, felturbózott motort tett be a gépbe, a már bizonyított szuperpukkantók mellé. Így született meg a Dupla Irtózatos Erőmű hajtotta DIE-Fighta. Az oldalán lévő hatszögű lapoknak az ember által ismert fizika szerint ugyan semmi funkciójuk nincs, de az ork pilóták szerint segíti a manőverezést, és mivel nincsenek rajta felesleges napelemek, könnyebben észreveszik az oldalról rájuk repülő ellenséget, így maradtak.
'Ukas repülőinek hamar híre ment, és nemsokára műhelye ajtaja előtt sorakoztak a repülni akaró pilótajelöltek. Mivel az együléses vadászok már úgy-ahogy működtek, és bőven volt "élőanyaga" további kísérletekhez, elkezdett többemberes gépekben is gondolkodni. A légiharc baresz móka volt, de az ellenfelek többsége még mindig a földön lófrált, így velük is kezdeni kellett valamit.
'Ukas nekiállt meghegeszteni a jelek által sugárzott tervek közül azt, amit kifejezetten bombázásra terveztek. A gép nem volt más, mint egy ék alakú pilótafülke, két bazihosszú hajtóművel, és egy kisebb város lerombolásához elegendő mennyiségű bombával. A terv jónak tűnt, de a kivitelezése elsőre meghaladta 'Ukas képességét.
Meg másodjára is.
Meg harmadjára is.
Meg tizenkettedjére is.
Amikor az élőerő veszteségi aránya lassan a toleranciaküszöbre emelkedett, 'Ukas egyik segédmérnöke, JJ Orkamz javasolta, hogy esetleg próbáljanak meg erre is szárnyakat tenni. 'Ukas azonban hallani sem akart az ötletről; Gork (vagy Mork) vízióiban nem szerepeltek szárnyak ezen a típuson. Frusztrációját levezetendő, Orkamz felé hajította a csőkulcsát, aki azonban elhajolt a támadás elől, és a szerszám egyenest a kísérleti tellyporta külyü etetőjében landolt, majd eltűnt. Azaz, csak egy mikroszekundumig; a felszín felett 3 km-rel ugyanis újra előbukkant, és a gravitáció hívó szavának engedelmeskedve zuhanni kezdett. Érdekesnek nem nevezhető útját egyenesen 'Ukas fej-implantján fejezte be, napokra kiütve a Big Meket. Tudattalan állapotában 'Ukas csodálatos álmokat látott egy olyan hajtóműről, ami elég erős volt, hogy szárnyak nélkül is reptesse a bombázót. Amint visszanyert eszméletét, egyből a műhelyébe rohant, és három napig ki se lépett onnan. A negyedik napon aztán bemutatta az új csoda-erőgépet, ami nemhogy repítette a gépet, de minden eddiginél nagyobb bombaterhet is gond nélkül felemelt. 'Ukas önelégülten vigyorgott Orkamz-re, és egyfolytában csak fikázta dilinyós ötletét a szárnyakról. Segédje fricskázásaként az új típus a Why-wing megjelölést kapta; elvégre, ilyen hajtómű mellé kinek kellenek szárnyak?
'Ukas gépei és pilótái hamarosan egyeduralkodók lettek a Genyódózis bolygó egén. Ekkor határozta el, hogy szüksége lesz egy személyes vezérgépre is, egy Airforks One-ra. Gork (vagy Mork) egyik utolsó víziója mutatott is neki egy csuda gépet, amit neki is állt megépíteni. Fegyverzetben mindenképp olyanban gondolkodott, ami nem volt még egyetlen másik gépre sem felszerelve. A hónapokig tartó szorgos munka eredményeként meg is született a valaha épült legorkosabb repülő, a Fajaspré osztályú Save 'Un. Nevét a gép hátulján lévő ordenáré erőtér-projektorról kapta, aminek takarásában egy egész vadászosztag is biztonsággal repülhetett, fittyet hányva az ellenséges légvédelemre. Elvégre, minden ork pilóta egyetlen dologtól félt csak: hogy egy gyáva föld-levegő rakéta még azelőtt kilövi a gépét, hogy egyáltalán ellenséget látna, vagy egy zuhanóbombázás során saját magának lenne alkalma földhöz csapni a vasat.
A Save 'Un fegyverzetében is extravagáns volt. Helyet kapott rajta az ' Ukas felfedezéseiben közvetve is kulcsszerepet játszó tellyporta (ami azóta ágyúvá lett alakítva), és a korábban roncsprésnek használt smasha gun is.
A legnagyobb felfedezés azonban még hátravolt. Amikor egyik éjjel a Save 'Un és a mögötte sorakozó kötelékek épp visszatérőben voltak egy bevetésről, unaloműzőnek rendeztek egy gyors versenyt hazáig. 'Ukas a második helyre szorult az egyik DIE-Fighta mögé. Tellyporta ágyújával rálőtt az éllovasra, hogy maga mögé teleportálja, de ekkor egy villámcsapás hatására váratlan túltöltés keletkezett az egész rendszerben. 'Ukas, és pár másik repülő, akik a védőmező hatósugarán belül voltak, egyszer csak köddé váltak. A pilótáknak fantasztikus élményben volt részük. Az égbolt csillagai megnyúltak, hosszú vonalakká lettek, majd hirtelen elképzelhetetlen sebességgel száguldani kezdtek, mindenféle kék-fehér fényben úszó alagutakon át. Ukas még nem tudta, de épp most tette meg a történelem első copyright-sértő, cross-universe hipertér ugrását.
Első utuk egy olyan bolygón ért véget, amit Nazdreg ork hadúr seregei ostromoltak. A zseniális hadvezér gyorsan felismerte a semmiből érkező ork repülők harci potenciálját, és így el is kezdődött 'Ukas zsoldoskarriere. A kezdetben véletlenszerű ugrást később újra és újra megismételték, minden alkalommal egy újabb, orkok által ostromolt világba jutva, és mindenhol hatalmas fogmennyiséget szakítva. Gork 'Ukas Big Mek és az ő Waagh One Skvadran-ja szektorokon átívelően lett rettegés és csodálat tárgya. Legutolsó ugrásuk egyenese a Kolmics bolygóra repítette őket, ahol épp ritkán látott nagyságú csetepaté volt folyamatban. 'Ukas ugyan még nem tudta, melyik ork klán szolgálatában tud majd bizonyítani, de biztos volt benne, hogy oltári mókában lesz része...
Folytatás következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése